Örök probléma a férfi és nő között a hűség és a bizalom kérdése. Igazából sokkal mélyebb érzésekről van itt szó, mint azt gondolnánk. Miért jut el egy férfi odáig, hogy mást keres? A férfi - ha bevallja, ha nem-, valami hiányzik neki. A férfi sokszor a lebukáskor azt mondja, hogy nem történt semmi komoly, csak biológiai szükséglet volt. Miközben a nő azt gondolja, hogy a csalhatatlan. Ha a hagyományos férfi-női szerepeket nézzük, akkor a férfi feladata a meghódítás, a nőé a megtartás. A NŐ szerepébe beletartozik, hogy ha valakit társul fogad, akkor ez azt jelenti, hogy egyszerre képes érdekes szerető, megértő és segítő barát, jó háziasszony, jó anya lenni stb.
Sokan nőként is külön kezelik ezeket a szerepeket, vagy egyik, vagy másik kategóriában vannak. Ebből is adódik az, hogy a férfiak fejében sem úgy áll össze a nő képe, hogy mindezt egy személyben képesek legyenek megtalálni. Így keresnek olyat, aki a gyermekei anyja lehet, egyet, akinek elmondhatja a problémákat, olyat, aki jó szerető…
A kapcsolatok többsége megmarad egyik-másik szerepkörnél. Vagy ha a felsoroltakból kettő már egy helyen megvan nekik, hajlamosak azt mondani, hogy a kapcsolat jól működik. A szexualitás nagyon fontos lenne, mert az érzésekkel való kommunikálás, az érintés is a szeretet egyik kifejező eszköze. Nem véletlen ez a szép kifejezés: EGYÜTTLÉT! Ami egy fontos összetartó tényező, ha fel tudjuk emelni egy másik szintre. De sokszor az együttlét, a szexualitás megvalósulás másik síkon történik és az időfaktor sem mindegy. Vannak olyan helyzetek, amik észérveket, tudatos szintet, ésszel való döntést követelnek, de az érzéseinket nem tudjuk így kezelni, irányítani. Az érzéseket nem lehet megerőszakolni. Sokan azt gondolják, hogy előbb van a gondolat és abból lesz az érzés, de ez nem igaz. Előbb van az érzés, majd a gondolat, a cselekvés és ebből alakul ki a szokásos reakció- utóbbi függőség (érzelem, társ) esetén kifejezetten hangsúlyos.
De nézzünk példát a fent említett sorrend alátámasztására:
Látsz valakit, akinek a közelébe kerülsz, bele kerülsz az aurájába, és máris több szállal kapcsolatban állsz vele. Bizsergető, jó érzést élsz át, amit nem tudsz megmagyarázni. Ezt követi egy gondolat, hogy de jó lenne megismerkedni vele. Ebből a gondolatból következik az a cselekedet, hogy odamész hozzá (hacsak nem nyomod el saját magadat, érzéseidet) Majd kiderül, hogy ebből szokásos reakció lesz-e, tehát például rendszeres találkozás lesz-e stb. De ez már két emberen múlik.
Ilyenkor azt kell megvizsgálni, hogy mi a fenntartó érzés?
Másrészt miért nem tud a tetteiért felelősséget vállalni? Miért nem tudja kontrollálni magát. Amikor a fenntartó érzés elhatalmasodik, hiányérzet lesz az okozó, akkor kimarad a tudatos szint és az érzésből cselekszünk. Így nem gondoljuk át, hogy amit teszek, annak következménye lesz, ezért nem tudja kontrollálni a cselekedeteit. Az érzés és az abból adódó cselekvés igénye, teljesen jogos követelése a léleknek. Csak más síkon valósított meg. (fizikai szinten az érzelmi szint helyett) Másrészt az, az ember, aki régóta kontroll alatt állt, állandósult a negatív szuggesztió akár gyerekkorban is, és folyamatosan ezt kapja, az ösztönösen vágyik az olyan helyzetekre, ahol ez nincs. Vagyis, ahol nem a negatív visszajelzéseket kapja, ahol elfogadják úgy, ahogy van. Ekkor még az érzelmi szükséglet csak a tudat alatti szinten van.
De sokan még mindig nem ismerik érzelmi szükségletüket, ezért nem is tudnak hangot adni nekik. Ebből adódóan a másik fél átveszi az irányítást. (birtokolni/irányítani) Ebbe minél jobban beleéli magát, annál jobban magához ragadja a másik energiáját. Az, aki kisebb, nem csinálhat mást, minthogy megfelel a nagyobbnak. Mindezt az elfogadásért, szeretetért. Mert ez alakult ki gyerekkorban is. Amíg megfelel, addig háttérbe szorul az érzelmi szükséglet, illetve az az iránti vágy-hogy megtudja,mi is az.
3alapvető dolog:
- ismeri-e az érzelmi szükségletemet a másik
- ki tudja-e elégíteni azt?
- akarja-e egyáltalán?
Itt fontos a szabad akarat. Ezt sokan elfelejtik, mert azt hiszik, hogy a másik ki tudja elégíteni, mert a saját vágyát látja bele. A másik fél eközben semmit sem tud párjának igényeiről. Tehát elsősorban az érzéseinkért kellene felelősséget vállalni, annak hangot adni és ezután kell vállalni tetteinkért a felelősséget.